Éva lányai
Noé, a túlélő
1Mózes 6–8
Noé Isten egyik kegyeltje volt.
Valószínűleg ezt hitbéli megingathatatlanságának és ebből eredő alapvető
jóságának köszönhette. Mégis ki lenne az az ember, aki egy látomását követve
(melyben Istenével beszélt), hatalmas bárkát épít, hogy felkészüljön egy
özönvízre? Napjainkban már nem sok ilyen illetővel találkozni. Noé története
páratlan a mai világban. Nos, nézzük, mi is történt akkor.
Noé nyolcfős
famíliával rendelkezett, ami feleségéből, fiaiból és azoknak hitveseiből állt.
Tiszta lelkületű, becsületes emberek voltak mindannyian, azonban a Föld
lakossága isteni szemmel romlottnak tűnt. Elterjedt a gonoszság, s ezt Isten
egy özönvízzel akarta megszüntetni. Gyakorlatilag világméretű pusztítás várt
mindenre és mindenkire. Azonban Isten Noét és családját figyelmeztette, hogy
legyen esélyük a túlélésre. Azt mondta Noénak, hogy életben maradhatnak, ha
épít egy háromszintes, gigantikus férőhellyel rendelkező bárkát. Továbbá a – talán
a Titanichoz hasonlatos – monstrumot meg kellett töltenie mindennel, amire
szükségük van. Alapvető életszükségletekre kell itt gondolni, mint élelem és
víz. Ez még rendben is lenne, de mire kellhetett az a rengeteg férőhely? Nyolc
embernek... Nos, itt jön a csavar a
történetben. Noénak konkrét utazó állatkertet kellett létrehoznia egy bárkára.
Az Úr parancsa szerint minden létező állatfajból egy párat vitt ki a vízre: egy
nőstényt és egy hímet. Természetesen, az ő szükségleteik is ellátásra
szorultak, szóval számukra is került fel víz és élelem.
Tehát, ezen instrukciók alapján
Noé munkához látott. Az egész falu azt hitte, megőrült, amikor a bárka
magassága már szinte fölül emelkedett a településen.
Mire az árvíz
odaért, már Noé családja és az állatok mind biztonságban, a bárkában voltak. A
víz minden szárazföldi élőlényt elpusztított. Végül, öt hónap múlva a bárka
megfeneklett. A fennakadást az Ararát-hegy okozta. Ezt követően Noé háromszor
próbált meg a kinti világról információt szerezni.
Noé és
családja az Úrtól engedélyt kaptak a bárka felnyitására és az állatok szabadon
eresztésére is. Ez a túlélő csapat népesítette be a Földet, miután az szürkén
és üresen maradt minden élőlénytől mentesen. Az Úr ígérete szerint, melyet
Noénak tett, soha többé nem sújtja a Földet özönvízzel.
Fánkok
Noé bárkája
1Mózes 6–8
Isten
megbántódott azon, hogy akiket alkotott – az emberek – gonosszá lettek. De
maradt köztük olyan, aki hallgatott rá, Noé. Isten így szólt hozzá:
–
Hatalmas árvízzel fogom elborítani a földet, hogy újra tiszta legyen. De téged
és a családodat biztonságba helyezlek, hogy ne érjen titeket baj. Építs bárkát,
egy olyan fából készült hajót, amely elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne a
családod és minden élőlényből kettő. Kend be jól szurokkal, nehogy befolyjon a
víz! – Noé úgy is tett, ahogy Isten parancsolta neki. Összegyűjtötte az
állatokat, és bevonultak a bárkába mindnyájan. Isten bezárta az ajtót mögöttük.
Csipp-csöpp, kipp-kopp, eleredt az eső. Esett egész nap, egész héten. Napról
napra csak ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna. Az eső 40 nap után
elállt. A bárka ezután még sokáig himbálózott a végtelen vízen, ami közben
egyre apadt. Végül a bárka egyszer csak megfeneklett egy nagy hegy tetején. A
föld még iszapos és saras volt, ezért Noé kiengedett egy galambot, azzal a
reménnyel, hogy szárazföldet talál. Várt és várt. A galamb nem tért vissza. Noé
ebből tudta, hogy a víz eltűnt. Ezek után kiengedte az állatokat. A madarak
kirepültek, a vadállatok szétszéledtek a szép zöld füvön. Noé hálaáldozatot
mutatott be Istennek, amiért megvédte őt és családját. Isten pedig szövetséget
kötött Noéval, hogy soha többé nem fog özönvizet küldeni a földre. A szövetség
jeleként egy szivárványt rajzolt az égre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése