Reformáltak
Márk evangéliuma
2,1–12
Egyik nap, mikor
Jézus tanított, egy béna embert ágyon fekve próbáltak Jézushoz odavinni a
barátai, de a sok ember elállta az útjukat. Mivel az ajtón nem jutottak be,
ezért a ház oldalán lévő lépcsőn felvitték a tetőre. Azért, hogy béna
barátjukat Jézushoz juttassák, a lehetetlent leküzdve elkezdték megbontani a
tetőt. Kötelet kötöttek az ágyhoz, és leeresztették a tetőn lévő lyukon
keresztül Jézus elé. A sokaság, akik Jézust hallgatták, megdöbbentek. Jézus
látta, hogy mennyire hisznek benne a béna barátai, ezért azt mondta, hogy
megbocsátja a béna bűneit. A farizeusok sugdolózni kezdtek: Mit képzel magáról?
Ki ő, hogy ilyet mer mondani? Jézus pontosan tudta, hogy mire gondolnak, ezért
megkérdezte, hogy szerintük mi a könnyebb? Megbocsátani neki, vagy azt mondani,
hogy keljen fel és járjon? S hogy bebizonyítsa, tényleg van hatalma ahhoz, hogy
megbocsássa a bűneit, ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj
haza! A béna erre felkelt, fogta az ágyát, amin eddig feküdt, és miközben
hazafelé tartott, mindenkinek bátran elmondta, milyen jó az Isten, aki meggyógyította
őt. Akik pedig látták, hogyan gyógyult meg a béna, ugyanúgy arról beszéltek,
mekkora csodát láttak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése