
ART
(Alázatos Rezgő Tehenek)
Kegyelem néktek és békesség, a mi
Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.
Hallgassa meg a gyülekezet a mai
kihirdetés alapigéjét, ami megírva található a Lk 15,11–32. igeszakaszban.
Volt már olyan veled, hogy el
akartál költözni otthonról? Akartál már olyat, hogy egyedül lehess, és azt
tedd, amit csak szeretnél? Akartál már végtelen szabadságot? A kisebbik fiú is
így érezhetett. És most elmondok nektek a történetből egy érdekességet:
Amikor a fiú azt mondja apjának: Add nekem a vagyon rám eső részét, akkor
gondoltátok volna, hogy annak a görög szónak, ami a vagyont jelenti, két
értelme is van? Az egyik a tényleges vagyont, a pénzt, a másik pedig az élet
értelmét jelenti. Ami a legérdekesebb a dologban, hogy a fiú nem a pénzt kérte,
hanem az élet értelmét. Az apa nem adhatta oda azt, mert nem lehet ezt így
megszerezni, ezért az anyagi pénzt adta oda. Ha a történetet értelmezzük, akkor
rájövünk, hogy Isten az apa, és az emberek egy része a tékozló fiú, a másik
pedig a testvér. Ez a fél az, aki Istennek tetsző életet él, de ő is bűnös,
mivel irigy azokra, akik rosszat követtek el, de megbocsátottak nekik. A
történet végén a fiú meg tudta szerezni az élet értelmét, mivel tapasztalatokat
szerzett, amíg távol volt. És már tudja értékelni azokat a dolgokat, amit az
apja adott neki. Így megértette, hogy az anyagi világ múlandó, és ezután már
nem akart többé elmenni otthonról. Ez a példázat azt mutatja meg, hogy mindegy,
mennyi bűnt követünk el, ha megbánjuk, akkor Isten tárt karokkal vár bennünket
az ő mennyei országába, ha majdan eljön az az idő. Ez a szeretet hasonló a
szüleink szeretetéhez: ha elmenekülünk a világ elől, ha elindulunk világgá,
amikor visszatérünk, a kapu nyitva, és a lakásajtóban tárt karokkal, mosolyogva
állnak a szüleink. Ezért hát bízz Istenben ugyanúgy, mint szüleidben. Mert az
út, amit Isten rendelt számodra, biztonságos, és tele van szeretettel.
Reformátorok
Ahányszor olvasom ezt a történetet, mindig megragadnak benne
azok a gondolatok, amelyeket Jézus akart vele elmondani az őt körülvevő
embereknek. Ezeket szeretném megosztani most az igehirdetés hallgatóival.
Mindenekelőtt fontos újra felidézni, hogy a példázat
szereplői az apa és a két fia. A történet úgy kezdődik, hogy az ifjabb fiú
elkéri az örökség rá eső részét, amit általában a szülők halála után kapnak meg
az örökösök. Gondoljunk csak bele, mit érezhetett az apa, aki elé odaállt a
kisebbik fia az örökségért. Ha én lennék az ő helyében, szörnyen csalódott, de
még inkább szomorú lennék. A fiú cselekedete azt sugallta, hogy nem érdekli, mi
lesz az apjával, halottnak tekintette. Ennek ellenére, az apa teljesíti a
kérést, megfelezte a vagyont.
Nem telt el sok idő, az ifjú mindenét eltékozolta, amit apja
nehéz munkával és hosszú évek alatt szerzett. Éppen abban az évben éhínség
támadt azon a vidéken, ahova az ifjú elvándorolt, így nagyon hamar nélkülöznie
kellett, nem volt mit ennie, innia. Ezt az érzést sose kellett eddig megtapasztalnia
édesapja udvarában. Biztosan megbánta, hogy elment otthonról, ahol nagy
gazdagságban élt. Sokszor talán mi fiatalok sem vesszük észre, hogy amink van,
amit szüleink adnak nekünk, ahhoz milyen sok munkájuk, fáradságuk kötődik. Sőt
Isten is sokat tesz értünk, milyen jó lenne, ha hamarabb rádöbbennénk erre,
mint a tékozló fiú.
Végül nem volt más választása az ifjúnak, mint összeszedte
magát, és elment disznópásztornak. Érdemes tudni, hogy Izraelben a disznó
tisztátalan állat volt. Aki ezekkel foglalkozott, az a társadalom legalsó
fokára került. Annyira éhezett már a fiatal fiú, hogy már a disznók eledelét is
megette volna. Ilyen mély helyzetekben gyakran jut az embernek eszébe az Isten,
vagy épp az elhagyott szerettek ölelő karja. A fiúnak is eszébe jutottak az
otthon emlékei és az, hogy apjának még a szolgái is jobban élnek, mint ő.
Ekkor erőre kapott, és elgondolkodott. Arra jutott, hogy azt
kérje apjától, fogadja vissza őt, akárcsak mint egy szolga a sok közül. A nehéz
úton bizonyára sokszor elgondolkodott azon, milyen rosszat tett apja ellen.
Talán félt is attól, mit fog az apja szólni, ha meglátja. A történet
különlegessége azonban éppen az, hogy az apa nem haragosan, hanem örömmel
fogadta a hazatérő tékozlót.
Az apa nemcsak örült, de elébe futott, megölelték egymást. A
fiú bízott benne, hogy apja nemcsak szolgaként, de teljes jogú családtagként
fog rá tekinteni. Milyen különleges, hogy az apa még annak ellenére is örült
fiának, hogy ilyen csúnyán viselkedett vele.
Szerintem ez a történet arról szól, hogy bármit teszünk
szüleink, nagyszüleink, de legfőképpen Isten ellen, ha őszinte szívvel kérjük a
bocsánatot, megbocsátanak, és mindig ott lesznek velünk. Jó újra emlékeztetni
magunkat arra, hogy Isten az ő végtelen szeretetét egyszülött fiának
keresztjében is megmutatta, hogy világossá váljon számunkra, ő felénk is tárt
karokkal fut, minket is át akar ölelni, ahogy az apa tette a tékozló fiúval.
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése