Reformáltak
Lukács evangéliuma 21,1–4
Kedves osztálytársaim és
barátaim!
A mai napon Lukács evangéliumából
választottam egy részt, méghozzá az özvegyasszony két fillérjének történetét.
Az ige rövid, mégis fontos üzenetet hordoz. A történet szerint egyik nap a
zsidók elmentek templomba, és áldozati ajándékot is vittek. A sok gazdag ember
mind sokat dobott a perselybe, de volt köztük egy szegény özvegyasszony, aki
csak két fillért dobott. Ekkor Jézus így szólt: Bizony mondom nektek, ez a
szegény özvegyasszony többet dobott mindegyiküknél, mert ők a feleslegükből
dobtak, ő viszont mindenét odaadta, amije volt.
Nagyon fontos kiemelni az előbbi
igerészletet. Az őszintén adott kevés is néha több, mint a színlelt ajándék.
Amikor valakivel együtt vagyunk,
miért tesszük? Azért, mert éppen van egy kis szabadidőnk, vagy azért, mert jó
vele lennünk?
Ha valakivel beszélgetünk, azt
miért tesszük? Mert kíváncsiak vagyunk valamilyen pletykára, vagy őszintén
érdekel, hogy mi van vele?
Amikor elmegyünk templomba, miért
tesszük? Azért, hogy azt is kipipálhassuk, vagy azért, mert tényleg fontos
nekünk, hogy odaadjuk Istennek az időnket, a figyelmünket és magunkat? Ha
minden nap csak tíz percet, de azt tényleg odaszánjuk Istennek, az kedvesebb
neki, mintha órákat ülnénk a templomban azt várva, mikor lesz vége, hogy
mehessünk haza. Mert akkor testben voltunk csak ott, de lélekben messze
jártunk.
Istennek mindig szívből adjunk,
és sohase színből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése