 |
| Esze/ések |
1505-ben
történt egy nyári napon, hogy Luther hazalátogatott szeretett szüleihez. Este
elindult Erfurtba. Mikor elindult, már akkor is esett az eső, de csak egy
kicsit. Viszont mire teljesen besötétedett, a vihar is megérkezett. Szakadt az
eső, villámlott, és az út is sáros lett. Luther ekkor már nagyon félt. Egy
hatalmas villám éppen mellette csapódott a földbe. Attól tartott, hogy meg fog
halni, Szent Annától kért segítséget, ha megóvja életét, szerzetesnek áll.
Luther túlélte a vihart, és sikeresen odaért Erfurtba. Apja ugyan ellenezte, de
ő pár nappal később csatlakozott az erfurti szerzetesekhez. Itt ismerkedik meg
igazán Istennel.
 |
| Szabadhegyi Trió |
 |
| Reformátorok |
Egyszer volt, hol nem, volt egy kis városban egy szörnyű
vihar. Éppen hazafelé indultam, amikor meghallottam egy embert beszélni. Mivel
én egy kíváncsi természetű ember vagyok, ezért utánamentem. Egy magas, termetes
ember volt, kezében egy nagy, fekete kötetes könyv. Utánalopództam, és
ráeszméltem, hogy mi lehetett a könyv, nem más volt mint a biblia. Fennhangon
olvasott belőle. Hirtelen egy hangot hallottam, szörnyűbb volt, mint 5 ágyú
lövése, ezután fény töltötte be az egész környéket, ami pár másodpercig elvette
a látásomat. Biztos egy villám volt, gondoltam. Amint újra láttam, borzalmas
látvány fogadott, az ember ott feküdt a földön, a mellette álló fa szétégett. Szerencsére
a férfi felkelt a földről. Letérdelt, és elkezdett imádkozni, megígérte az Istennek,
hogy szerzetesnek áll. Amikor hazaértem, csak akkor jöttem rá, hogy ez a férfi
azért nem halt meg, mert a jó Isten ott volt vele és védte. Akkor jöttem rá
igazán, hogy Isten mindenki mellett ott van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése