Éva lányai
Norina: Szerintetek, mi a hit?
Eszter:
Úúú, erre emlékszem, történelem órán tanultuk, hogy a fogalma a nem létező
dolgokban való meggyőződés.
Gy.Bianka:
Attól függetlenül, hogy meg vagytok keresztelkedve, hisztek-e Istenben?
Gabriella:
Második osztályos voltam, mikor jelentkezni kellett a csoportos
keresztelkedésre, én sírtam, nem szerettem volna, hogy a hideg, szentelt vizet
a fejemre öntsék. Valószínűleg azért érzékenyültem el, mert a hitemnek még nem
volt szilárd alapja.
K.Bianka:
Ötödikes korunkig nem tisztázódott bennem a hit mint olyan. Az iskolánk
évről-évre felépítette bennünk az Istenben való bizalmat, nem erőltetve ránk
azt.
Norina:
Hogy tudtok megbízni olyan személyben, akivel még sosem beszéltetek, vagy sosem
láttátok?
Gabriella:
Azért van az istentisztelet, hogy kapcsolatba lépjünk vele, s ezáltal
ismereteket szerezhessünk tanairól.
Gy.Bianka:
Attól függetlenül még otthon, imádkozás által is tudsz vele kommunikálni. Nincs
sablon, amin keresztül tolmácsolnunk kellene gondolatainkat. Ha beszélgetni
szeretnék, ő meghallgat.
Eszter:
Ez természetes, aki hisz Istenben, az bárhol kapcsolatba tud vele lépni, ha
akar. A templom csak gyülekezetet alkot a híveiből. Együtt imádkozva, lelki
közösséget alkotunk.
Norina:
Honnan tudod azt, hogy meg is hallgat téged?
K.Bianka:
Itt lép fel a hitünk a szituációban, nem tudhatod, hogy meghallgat-e téged, de
a történeti háttér elég bizonyosságot ad neked ahhoz, hogy ne inogj meg.
Gy.Bianka:
Akik nem tanultak Istenről, azok hogy érzik magukat biztonságban?
Eszter:
Semelyik valláshoz nem csatlakozunk anélkül, hogy ne mélyülnénk el jobban a
történelmében.
Gabriella:
Ha az életről alkotott véleményünk megegyezik az adott hit alapjaival, bátran
csatlakozhatunk a valláshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése