2017. november 7., kedd

Hitkérdések






Éva lányai


Norina: Szerintetek, mi a hit?
Eszter: Úúú, erre emlékszem, történelem órán tanultuk, hogy a fogalma a nem létező dolgokban való meggyőződés.
Gy.Bianka: Attól függetlenül, hogy meg vagytok keresztelkedve, hisztek-e Istenben?
Gabriella: Második osztályos voltam, mikor jelentkezni kellett a csoportos keresztelkedésre, én sírtam, nem szerettem volna, hogy a hideg, szentelt vizet a fejemre öntsék. Valószínűleg azért érzékenyültem el, mert a hitemnek még nem volt szilárd alapja.
K.Bianka: Ötödikes korunkig nem tisztázódott bennem a hit mint olyan. Az iskolánk évről-évre felépítette bennünk az Istenben való bizalmat, nem erőltetve ránk azt.
Norina: Hogy tudtok megbízni olyan személyben, akivel még sosem beszéltetek, vagy sosem láttátok?
Gabriella: Azért van az istentisztelet, hogy kapcsolatba lépjünk vele, s ezáltal ismereteket szerezhessünk tanairól.
Gy.Bianka: Attól függetlenül még otthon, imádkozás által is tudsz vele kommunikálni. Nincs sablon, amin keresztül tolmácsolnunk kellene gondolatainkat. Ha beszélgetni szeretnék, ő meghallgat.
Eszter: Ez természetes, aki hisz Istenben, az bárhol kapcsolatba tud vele lépni, ha akar. A templom csak gyülekezetet alkot a híveiből. Együtt imádkozva, lelki közösséget alkotunk.
Norina: Honnan tudod azt, hogy meg is hallgat téged?
K.Bianka: Itt lép fel a hitünk a szituációban, nem tudhatod, hogy meghallgat-e téged, de a történeti háttér elég bizonyosságot ad neked ahhoz, hogy ne inogj meg.
Gy.Bianka: Akik nem tanultak Istenről, azok hogy érzik magukat biztonságban?
Eszter: Semelyik valláshoz nem csatlakozunk anélkül, hogy ne mélyülnénk el jobban a történelmében.
Gabriella: Ha az életről alkotott véleményünk megegyezik az adott hit alapjaival, bátran csatlakozhatunk a valláshoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése