Apa, tárt karokkal

Egy irányba

Lukács 15,11–32

Kedves Gyerekek!

Ebben a történetben egy apának és a fiának szeretetét mesélte el Jézus! A történet elején a kisebbik fiú elkéredzkedett az apjától, kért tőle pénzt, és elment a nagyvárosba. De ott belőle rossz ember lett! Ő rossz ember volt? Nem! Csak olyan emberekkel barátkozott, akik rosszak voltak! És amikor ő erre rájött, akkor már késő volt: az összes pénzét elvesztette, nem maradt semmije és senkije, nem tudott már a nagyvárosban élni többé. Ekkor eszébe jutott az apja, akit szeretett, és aki szerette őt, ezért elindult haza, de nem volt pénze, ezért egy disznópásztorhoz szegődött el. Ez olyan, mintha manapság kukásnak állna. Végül már a disznók ételét is megette volna, de még azt sem adták neki oda! Aztán elindult haza. Mire hazaért, azt hitte, az apja elküldi, hiszen elhagyta őt! De az apja tárt karokkal fogadta, és még lakomát is csapott neki, annyira szerette őt, és annyira örült, hogy hazaért. Isten is így szeret minket, és mi is ugyanúgy elhagytuk őt, mint a fiú, de amikor hazatalálunk a mennyországba, Isten ugyanúgy tárt karokkal fogad majd minket, mert ugyanannyira szeret mindenkit. Őt, téged, engem, a testvéredet, a szüleidet, ha lesz gyereked, akkor őt is szeretni fogja, mert mi mind az ő gyerekei vagyunk, és hazatalálunk, majd egyszer, Isten azokat is szereti, akiket mi nem, a részeg bácsit is, az ugatós kutyát is. Mindenkit! És ha valaki féltékeny lenne ránk ezért (ahogyan az idősebb testvér), azt helyre inti, de őt is szeretni fogja. Gondoljatok erre, amikor majd mérgesek vagy szomorúak lesztek, és akkor Isten megmutatja nektek a szeretetét!