2017. november 20., hétfő

A kánai menyegző – magyarázatokkal






Egy irányba


János 2,1–12

Jézus sosem hencegett el a tetteivel, éppen ezért az elsővel sem, és szintén nem jövendölte meg, hogy mit fog tenni, ez a kánai menyegzőnél nagyon jól megmutatkozik. „Nem jött még el az én órám” – mondja Jézus Máriának, de mégis érdekli az emberek sorsa. Mária az, aki észreveszi azt a problémát, ami valószínűleg aggasztotta az esküvő szervezőit, de ő – mivel tisztában van a fia képességeivel – értesíti Jézust. Jézus erre azt válaszolja: „Vajon énrám tartozik ez!” Ebből is látszik, hogy Jézus még nem akar elindulni az útján, és nem akar hírnevet szerezni. Mária úgy érzi, Jézus átérzi majd a helyzetet, ezért okosan és előrelátóan szól a szolgáknak, de végig a háttérben marad, mert tudja, ő itt csak segédkezni fog. Jézus aztán úgy dönt, mégis csodát tesz, mert érdekli az a probléma, amivel a menyasszony és a vőlegény már egy jó ideje foglalkozhatott. Ez még nem is egy olyan nagy csoda, mint amilyet később többször is láthatunk tőle, mégis arra éppen elég, hogy felhívja magára a figyelmet. Fontos azt is megjegyezni, hogy az a gond, amit megold, jóval kisebb, mint amit pl. Lázár feltámasztásánál, de Jézus fokozatosan akar építkezni, nem akar rögtön a középpontba kerülni. Éppen ezért parancsolja meg a szolgáknak a vedrek megtöltését. Itt válik fontossá Mária előrelátása, amivel sikerült megelőzni a szolgák értetlenségét. És Jézus egy még nagyobb csodát tesz azzal, hogy a rengeteg vizet az addigi legfinomabb borrá változtatja, amit azért furcsáll a násznagy, mert a finom bort nem az esküvő végén, hanem az elején szokás felszolgálni. Így Jézus egy kicsit arra is akart utalni, hogy az addigi szokások érvénytelenné válnak, és újak lépnek a helyükbe!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése