ReformGirls
Lukács 15,11–32
Egy apának két fia van. A kisebbik
fiú kikéri a jussát, hogy kipróbálhassa magát a világban.
Az apa elengedi, bár nehéz szívvel,
hisz tudja, mi vár rá. Az idősebbik apja mellett marad, és segít neki az
otthoni gazdálkodásban. Az Úr is mindenkinek ad lehetőséget, hogy szabad
akaratából válasszon, melyik útra lép.
Az emberek különböző utakat járnak
be. Az apa képes az elengedésre, a visszafogadásra, megbocsátásra.
Az idősebb fiú útjára apja iránti szeretete, de ugyanakkor
fivérével szembeni féltékenység, irigység jellemző. Ennek üzenete: aki nem
képes lelkében a megbocsátásra, azoknak a szíve még megtéretlen.
A tékozló fiú a hagyományokkal
ellentétben kikéri örökségét, és elmegy idegen országba, ahol életmódja
teljesen eltér az otthon tanultaktól. Pl.: Zsidó létére disznókat kell őriznie.
Sodródik a kinti világban, és az ott történtek következtében élete mélypontra
kerül (éhhalál közeli állapot), emberszámba sem veszik. Eljut az alázatig,
képes belátni bűneit, bocsánatot kér. Apja tárt karokkal várja.
Példázat ez a mai keresztény ember
számára is, hisz a mai világban, mikor a pénz, csillogás kerül előtérbe az igaz
emberség helyett, sokan választják a széles, könnyű utat. Magasra kívánnak
törni, de az önmagukból kifordulás eredményeképpen az áhított magasságban csak
ideig-óráig lehetnek, és jön a mélybe zuhanás. Az ember meghasonul önmagával,
rákényszerül, hogy átgondolja életét. Bármilyen utat járunk is be, az alázatos,
bűnbánó embert Isten mindig tárt karokkal fogadja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése