„Mely igen jó…” – új dalszöveg, dalfeldolgozás, szövegátirat

ART

A „Mely igen jó az Úristent dicsérni” (Ev. ék. 47; Ref. ék. 255) kezdetű ének dallamára:

Az Istenünk szeretete végtelen,

Az ő létezése nekünk lételem.

Az ő dicsősége soha nem múlik,

még a szenvedésünkön is túlnyúlik.

Istenünk akkor is szeret, ha más nem,

Nekünk ő a legnagyobb védelem.

Megóv sok bajtól és veszedelemtől,

Minduntalan figyel minket a mennyből.

Szabadhegyi Trió

255. dicséret (kattints)

Egy irányba

„Mely igen jó” – átirat:

Hívjátok szép szóval a Mennyei Atyát,

Dicsérjük, szóljon érte a mi imánk,

Áldott a neve, így éltetjük soká,

Mind örökké, amíg világ a világ.

Hajnaltájt kegyelmedet említeni,

Igéidről éjszaka elmélkedni,

Húros hangszereken játszani,

Mindennemű muzsikával méltatni.

Lelkemben megváltásért esedezem,

Magasztos tetteidet ha említem,

Dicső munkáid nyomát, ha követem,

Mindenható, Messiásomnak zenélek.

Az oktalan soha fel nem ismeri,

A kételkedő szerzet sem hisz neki,

Amíg a lélek őt fel nem fedezi,

Áldott Gyermekedet ő meg nem érti.

E Földön hitványok sokasága él,

Elméletük csakis a megtévesztés,

Növényként hódítanak mindenhol tért,

Így lelkük egyszer majd örökre elvész.

Valaha talán, magasztos Nagy Uram,

Kik a prédikációd ellen vallnak,

Követőiddel folyton csatároznak,

Tiszta hited által büntetést kapnak

Téged Atyám ők mindig felidéznek,

Mint a trópusi növény úgy serkennek,

Cserjeként mindenhol otthonra lelnek,

Az őszinték, kik valós hitben élnek.

A belső igaz hitüket hirdetik,

Csak az Úr, ki örökké őszinte itt,

Az alakoskodást ő nem ismeri,

Erős várként végleg támaszt biztosít.