Oko-sokk
Iskola-dráma:
Esze/ések
Pártatlan vitatkozás
Egy átlagos napon az iskolában egy hétköznapi osztályban hatalmas botrány robbant ki a diákok között. Az osztály legnépszerűbb lányáról kiderült, hogy hite van Isten felé. Voltak, akik egyetértettek vele, de voltak, akik egyszerűen kinevették, de nem voltak tisztában vele, mi is az a hit. Majd kérdéseket tettek fel Tamarának.
Petra: Isten miért veszi el a jó emberek életét?
Erre a hátsó padból megszólalt egy dörmögő hang.
Kornél: Te a rózsakertből melyik rózsát szakítod le? Szerintem a legpirosabbat és a legszebbet, hiszen Isten is a jólelkű embereket veszi magához.
Anikó: Mi a hit alapja Tamara?
Tamara: Szerintem az Istennel való kapcsolat.
Petra: Hinni bármiben lehet, nemcsak Istenben, hanem saját magunkban is.
Klára: Tamara, neked mit ad a hit, valójában csak egy érzést?
Tamara: Hitet, reményt és szeretetet, biztonságot és lelki békét nyújt.
Sára: Akkor miért járnak olyanok a templomba, akik nem is hisznek?
Kornél: Sokan csak képmutatásból járnak, és tudatni akarják az emberekkel, hogy ők keresztények.
Tamara megkérdezte az osztálytól, hogy félnek-e a haláltól?
Az osztály többsége azt válaszolta, hogy igen, hiszen nem tudják, mi vár rájuk. Tamara ezt válaszolta nekik: Tudjátok, én nem félek, mert bízom Istenben, és ő tudja, semmi nem fog történni velem.
Klárában volt egy kis félelem még, de csak attól fél, hogy nem kerül a mennybe.
Petra az orra alatt motyogta: Pedig a halál után semmiféle élet nincsen.
Ezután az osztály kicsit magába fordult, és úgy érezték, hogy hinni jó, legyen szó a tanulásról, bármiről, de tudják, hogy a hit mögött ott áll Ő, hogy ki? Az Isten. Tudjuk, hogy az Isten segít rávilágítani a helyes útra, mindig, bármilyen formában.
Délután kiszálltam az autóból, amikor Anya hazavitt, és annyit mondtam: Anya ez történt ma az iskolában, semmi különös.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése