ART
– Hahó gyere vissza és dobd ki a
PET palackot!
– Dobd ki te!
– De hiszen te dobtad le a földre!
– Jaj, már, mer’ mi történik? Ha? Fizetésemelést
kap a takarítónő?
– Nem, de a Föld pusztulását
elősegíted vele.
– Úgyis lebomlik.
– A műanyagok 450 év alatt bomlanak
le. Gondolj csak bele, mennyi idő ez! Az első palack még le sem bomlott.
– Ja, sajna nem az 1550-es években
találták fel.
– Viszont ha szelektíven gyűjtöd a
szemetet, akkor nem pusztítod a Földet, ráadásul pár hét alatt
újrahasznosítható. Szerintem Isten jobban örülne, ha bedobnád a szelektív
szemetesbe a PET palackot. Nem azért készítette nekünk ezt a világot, hogy elpusztítsuk.
– Nem is Isten teremtette a
világot. Az ősrobbanással kezdődött minden.
– Igenis van Isten, és ő szeret
minket, szóval az a minimum, hogy a kukába dobod a szemetet, mert gondolom, a
te gyerekeidnek, a te unokáidnak egy tiszta Földet akarsz átadni.
– Na és, az ő bajuk, én se
tökéletesen kaptam a Földet a nagyszüleimtől. Sőt még ők se, gondolj csak az
ipari forradalomra! Tuti szemeteltek akkor az emberek!
– Ők főleg a légkört, de azt mi is
keményen szennyezzük. Amúgy szerintem nem szemeteltek, akkoriban még nagyon
figyeltek arra, hogy mindenhol rend legyen.
– Most is van utcaseprő, akkor is
volt.
– Igaz, de az emberek nem hagytak
maguk után annyi szemetet, mint most.
– Persze, persze.
– Na, akkor kidobod a palackot?
– Mondtam már, dobd ki te. Úgyis te
vagy a Föld megmentője.
– Mindannyian azok vagyunk, még te
is. Az erdők, a tengerek, az állatok önmagukat nem tudják megmenteni.
Segítenünk kell nekik.
– Aha. ’Erdők, megmentelek titeket’,
’Állatok, én vagyok a megmentőtök’, ’Tenger, segítek’.
– Helyes dolgokat mondasz.
Megmentheted az erdőket, ha kirándulás közben nem szemetelsz, hanem visszarakod
a táskádba, és otthon a szelektív kukába dobod ki.
– A banánhéj úgyis elbomlik, az
gyümölcshéj. Miért nem dobhatom el?
– Én a műanyag és alumínium palackokra-dobozokra
gondoltam. A chipses zacskókról meg ne is beszéljünk. A banánhéjat sem dobhatod
el, lehet. hogy egy állat megeszi, és meghal tőle.
– A vadászoknak könnyebb dolga van.
– A gyümölcsök, amiket a boltban
veszünk, vegyszerrel vannak kezelve, ezért akár mérgezőek is lehetnek.
– Szóval napi ötször mérgezem
magam. Na, jók ezek a mai professzorok is. Biztos meg akarják ölni a
társadalmat, aztán megmentik az erdőket. Persze miután bolti gyümölccsel
megetették az állatokat.
– Nem hinném, hogy meg akarják
ölni, de az erdőket nekik is meg kell menteniük, ahogy mindenki másnak is.
Olvastad már az Erdő fohászát?
– Nem. Én nem vagyok hívő.
– Oh, pedig Istennek te is a
gyermeke vagy. Szóval apai tisztelettel igazán eldobhatnád a szemetet.
– Na, mondjad, mi van az Erdő
fohászában?
Tulajdonképpen ez az erdő fohásza
felénk, hogy ne bántsuk. Gyere, nekem le van mentve a telefonomra.
– Oké, mutasd. „Vándor, ki
elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli
éjszakákon…” Ne bánts, de szívesen elégek a kandallódban.
– Szerintem ez egyfajta
önfeláldozás.
– A fa mártírhalált hal értünk,
nehogy megfagyjunk.
– Tulajdonképpen igen. „Én vagyok,
tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől”.
– Most is mártírhalált halt, pedig
úgy is adhatna árnyékot, ha nem vágják ki.
– De az emberek kivágják, házat
építenek belőle, és csak a szép fa a megfelelő, a többit kidobják.
– Gondolom, a következő az lesz,
hogy ne szemetelj.
– Az lett volna: „és gyümölcsöd
oltja szomjadat.”
– Ez logikus. Mi másra használnák a
gyümölcsöket?
– Szaporodásra. A gyümölcs magjából
új fa nőhet.
– Ahelyett, hogy vegyszerrel
kezelnék. „Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok az asztalod
lapja, én vagyok az ágy, amiben fekszel, a deszka, amiből csónakodat építed.”
– Használati tárgyaink is fából
vannak.
– „Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd
fája, koporsód fedele.”
– A fa az élet és a halál jelképe
is.
– Életünk végéig elkísér minket.
– „Vándor, ki elmégy mellettem,
hallgasd meg kérésemet: Ne bánts!”
– Nem is fogom bántani a fákat, nem
fogom tovább pusztítani a Földet. Innentől kezdve mindig felszedem a szemetet,
és rászólok másokra, hogy dobják bele a kukába. Megyek, és kidobom a PET
palackot.
– Oké.
– Köszi, hogy megmutattad ezt a
fohászt.
– Köszi, hogy hallgattál rám.
Esetleg hétvégén egy közös szemétgyűjtés? Most lesz szombaton, az IFI előtt. A
gyülekezet szervezi. Van kedved velünk tartani?
– Oké. Ez pontosan hány óra?
– Délután háromkor indulunk az
Evangélikus templom elől.
– Köszi. Szia!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése